Egy ideje egészségügyi okokból rengeteget kell mozognom, ezért átszoktam a bringázásra. A tapasztalat? Az országos közlekedési morál is rossz, viszont Kecskemét egy igazi aknamezővé változott az utóbbi időben. Úgy vélem, hogy a problémák mögött részben egy közlekedési módtól független probléma áll: az emberek térérzékelése nem igazán működik. Sokan nem tudják tudatosan elhelyezni magukat a térben, ezzel pedig megtörik a közlekedés dinamikáját, ráadásul akaratukon kívül is veszélyeztetnek másokat. Egy kicsit kutattam azzal kapcsolatban, hogy hogy lehet javítani a térérzékelést, és ezeket a tippeket találtam:
Sétálj!
Tulajdonképpen ez a legdurvább része a cikknek, mivel ez ellen lesz a legtöbb kifogásod. Húzós volt a napod, nem fér bele. Nincs energiád. Nincs kedved. Sietned kell, nem érsz rá.
Pedig nem véletlen, hogy egy ideje egyre népszerűbbé válnak a különböző “slow” mozgalmak. Slow életmód. Slow food. Slow travel. A brutális rohanást, a feszített tempót és a folyamatosan beömlő információ folyamot nem igazán bírja az emberi szervezet. A stressznek először apróbb, bosszantó tünetei lesznek, aztán belebetegszel és meghalsz tőle.
Pedig az első lépés igazából csak … az első lépésekkel kezdődik. Ha nyugis környéken laksz, akkor a terep adott, ha nem, akkor érdemes legalább egy szép parkot, vagy valamilyen békés környezetet keresned. Egy rövid, de tartalmas séta a nap végén rengeteget segíthet abban, hogy helyrerázódj lelkileg és fizikailag is. Főleg akkor hasznos, ha sokat ülsz és sok időt töltesz egy nap monitor előtt, egy jó séta visszaránt a “valóságba”. Ha nagyon célorientált vagy, akkor dobj bele valamilyen plusz elfoglaltságot, például fotózgass közben.
Túrázz!
Személy szerint akkor kaptam rá igazán a mozgásra, amikor egy téli bringázás alkalmával elég durván elkeveredtem egy több település között elterülő erdős szakaszon pár évvel ezelőtt. A becslésem szerint 10 kilométerre lehettem a legközelebbi településtől, elkezdett sötétedni és lehűlni, a telefonom hirtelen lemerült, ráadásul rossz irányba kanyarodtam és nem ott kötöttem ki, ahol terveztem. Lakott tanya nem volt a közelben.
Csapatosan, nyáron még jobb.
Ja, és közben csúszóssá vált az út is.
Elindultam egy irányba és igazából gond nélkül hazajutottam becslés alapján. Utólag belegondolva persze jót röhögök ezen, mert valójában 1-2 kilométerre volt tőlem a szomszéd település, és pár száz méterre a legközelebb aszfaltozott út. Azon a ponton, ahol nagyon beszartam akkor, manapság munkába járva haladok keresztül.
Aztán elkezdtem felfedezni a területet. Sok időt töltöttem a Google Térkép elemzésével, a különböző lehetséges útvonalak meghatározásával. Nem annyira egyértelmű ez a dolog ezen a területen, mivel a gazdasági célú utak gyakran változnak és a tájékozódási pontok sem mindig egyértelműek. A Google Térkép például jelöl egy hatalmas tavat a környéken, ami a fotókon nem látszik… mivel már valószínűleg évtizedekkel ezelőtt kiszáradt.
Idővel rájöttem, hogy hogyan tudok hatékonyan átjárni a települések között. Kezdetben gyalog, majd bringával közlekedtem és rengeteg fejlődött ettől a tájékozódási képességem.
A túrázás remekül ki tud szakítani a mókuskerékből és egyszerűen máshogyan kell gondolkodnod közben, pláne akkor, ha van egy kis tétje is a dolognak. Felszabadít, megnyugtat vagy éppen felpörget. Magyarország hihetetlenül gazdag kijelölt túraútvonalak szempontjából is, amelyekhez részletes leírásokat találhatsz a neten. Mi tavaly a Bánkúton kezdtük, ami szórakoztató káosz lett, idén pedig Tihannyal folytattuk. Azt a helyet melegen ajánlom, rengeteg útvonal és szép látnivaló vár ott. Bükfürdő túraútvonalai is szimpatikusnak tűnnek, a Mária út tetszik a legjobban.
Akadálypályák és érdekes elfoglaltságok
A gyerekek motorikus fejlesztése fontos dolog, a felnőtteké pedig még fontosabb. Ebben segíthetnek az akár a magasba telepített, akár a földi akadálypályák, vagy az olyan elfoglaltságok, mint például a lasertag, vagy a paintball.
Az ilyen jellegű mozgás azért jó, mert jócskán kiránt a komfortzónádból, az adrenalin felpörget közben és át tudod magad rendesen mozgatni, viszont anyagilag még az elérhető kategóriát képviselik. Az airsoft vagy az extrém sportok azért általában már komolyabb befektetést igényelnek.
A nordic walking ugyan nem akadályokról szól, de egy érdekes csavart dob bele az egyszerű sétába. Két bottal és egy bizonyos technikával segíted a haladásodat, ezzel pedig nem csak a lábadat, hanem az egész vázizomrendszeredet át tudod mozgatni. Előnye, hogy kortól függetlenül végezhető, mivel helyesen végezve egyenletesen terheli a szervezetet.
Mentális térkép
Az eddigi tapasztalataim szerint a rutin az egyik legnagyobb gyilkos a mindennapokban, egyszerűen elkényelmesedünk tőle. Jelentős mértékben szünteti meg a tudatos érzékelés szükségességét.
Akár külön vizualizációs, meditációs gyakorlat, akár egyéb cselekvések közé beszúrt tevékenység keretében végzed, érdemes egy kicsit megállnod és felmérned a térbeli helyzetedet. Állíts össze egy térképet a fejedben a szűk környezetedről, majd kezdd el tágítani ezt! Rengeteg időt és energiát spórolhatsz azzal, ha nem csak reagálsz, hanem tervezel is közlekedés, egyéb cselekvés közben.
Nézz körbe!
Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz.
Tudom, triviálisan hangzik, de egyáltalán nem az. Rengetegszer fordul elő, hogy a kerékpárúton közlekedő gyalogosok körültekintés nélkül lépnek be elém, vagy blokkolják az utat teljes szélességben. Gyakran csak előre, egy bizonyos magasságba néznek, szóval sem a táblákat, sem a hátulról érkező forgalmat, sem a felfestett jelzéseket nem figyelik. Bringásokkal gyakran közös problémájuk a jobbratartás mellőzése is.
Ha tudatosan figyelmezteted magad arra, hogy gyorsan, alaposan és hatékonyan ellenőrizd a környezetedet, akkor a saját dolgodat könnyíted meg a hétköznapokban. A munka, főként az irodai vagy zárt környezetben, zárt tevékenységgel végzett munka rettenetesen be leszűkíti az emberek érzékelését. Ezt a korlátozottságot meg kell törni valahogy, a tudatos körülnézés pedig az egyik legegyszerűbb módja ennek.
Videojátékok
Habár a konzervatív média javarészt még mindig azt a marhaságot nyomja, hogy a videojátékok haszontalanok és csak erőszakot okoznak, szerencsére egyre többen kezdik felismerni a hasznukat is. A nyelvtanulásban például rengeteget segíthetnek, de a térbeli érzékelés és problémamegoldás kapcsán is jól jöhetnek.
Habár már évtizedek óta léteznek a fizikai szimulációra épülő logikai játékok, a Half-Life 2 akciódús játékmenetébe implementált megoldásokkal valami új született. Manapság rengeteg térbeli gondolkodás serkentő, gyakran erős narratívával bíró játék közül választhatsz. Humor és sztori terén ott van a Portal és a kooperatív módban is játszható Portal 2, a filozofikus vonalon a The Talos Principle, ha pedig az érzelmesebb vonal jön be, a Destination Primus Vita jó választás lehet. Ezekben a játékokban objektumok mozgatásával és eszközök aktiválásával kell térbeli feladványokat megoldani.
Lego, rubik-kocka, puzzle, sakk
A legjobb viszont az, ha fizikai formában is edzed a térérzékelést. A rubik kocka olcsó és kis helyen is elfér, ráadásul felokosított változata plusz feladványokat is kínál. A sakk köré óriási szubkultúra szerveződött az elmúlt évszázadoknak, ráadásul több lépéssel előre kell gondolkodnod közben. A puzzle-ök a problémamegoldó-képességen javítanak.
A lego szintén hasznos lehet, nem csak a térérzékelést, hanem a kreativitást és a kézügyességedet is fejleszti. Eszedbe nem jusson azt mondani, hogy gyerekes, inkább örülj neki, hogy most már telik rá.
Ne csak a látásodra koncentrálj!
Végül pedig jöjjön egy általános tipp, amit részben már érintettem a mentális térképpel.
A tudatos térérzékelés keretében a szaglásodra, tapintásodra, hallásodra is szükséged lesz. Fontos úgy felépíteni a mentális térképet, hogy a vizuális tájékozódási pontok mellett más tényezők is szerepeljenek benne. Nyilván nem azt mondom, hogy csukott szemmel közlekedj a városban, de érdemes egy kicsit nagyobb energiát fektetni a környezet megismerésébe is.
