S. érdekes relevációba botlott a helyes légzéstechnika fontossága kapcsán. Ebben a cikkben tapasztalatairól számol be.

Mielőtt nekifogunk

Ugyan nem űztem soha versenyszerűen semmilyen edzést soha, viszont elmondhatom, hogy kisebb-nagyobb kihagyásokkal ugyan, de mindig is része volt az életemnek a sport. A küzdősportok mindig is vonzottak, így nagyjából az ehhez kapcsolódó mozgásformákat szeretem a mai napig is.

A később vázolt eset előzményeként azonban beköszöntött néhány év amikor nem tudtam hódolni a mozgás örömének (legalábbis aktívan nem, mindig is próbálkoztam).

Nemrég azonban a kezembe akadt Patrick McKeown - A légzés ereje című könyve, ami azt hiszem gyökeresen fogja megváltoztatni a sporthoz való hozzáállásom., de nézzük előtte mi is az az esemény, ami jelenleg még friss élmény számomra, de nagyon is megrázó (pozitív értelemben.

Jó légzéstechnika segítségével kétszer annyi fekvőtámasz

Van egy cégen belüli kihívásunk. Ennek célja az hogy minden egyes nap mozogjunk aktívabban, hiszen online kivitelezőként a folyamatos ülő munka mellett a fizikai kondíció hiánya igenis probléma

Az edzések első hónapjának kihívása az volt, hogy fekvőtámaszokat kellett csinálni minden nap. Itt jellemzően 25-40 fekvőtámasz ment, jellemzően 3 sorozatban (10-15 sorozatonként). Ez nem egy kiugró eredmény, számomra legalábbis, ment ez sokkal jobban is régen, talán ezért is volt ilyen zavaró.

Miután elkezdtem a légzéstechnikával foglalkozni szinte azonnal megváltozott azonban valami. Néhány napja végeztem már bizonyos gyakorlatokat amelyek a könyvben TOMT mérőszámlént jelölt légzési mutatószámot emeli.

Szokványos edzésnek indult, de gondoltam alkalmazom a könyvben olvasott módszereket:

• Ügyeltem a nyugodt levegővételekre,
• Arra hogy csak az orromon vegyek levegőt
• Arra hogy ne vegyek mély lélegzetet edzés közben

… és közben számoltam a fekvőtámaszt magamban. Azonban az feltűnt egy idő után, hogy a levegővételeimet számolom egy ideje.

Szintén érdekes volt hogy a fekvőtámaszok végzése során olyat éreztem amit már régóta nem. Éreztem az izomterhelést. Olyan volt mintha előtte sosem dolgoztak volna igazán, mivel a “tüdőm” nem bírta. Lényegében mire odajutottam, hogy elkezdjek aktívan fejlődni elfogyott a szufla.

Most, hogy a légzésem helyes volt, megnőttek a határok.

A lényeg, hogy fogalmam sincs hogy abban a szériában mennyi fekvőtámaszt végeztem, mivel ugye elkalandoztam, de egy lélegzetvétel alatt körülbelül 2 fekvőtámasz volt, így nagyjából 30-35 a minimum, amit megcsinálhattam. Tehát majdnem egy sorozatban megcsináltam a korábbi teljes edzés alatti mennyiséget.

A legszebb az egészben, hogy tudtam reprodukálni a dolgot. Másodszorra is megvolt a 30, de ekkor már biztosan.

Ez így 65 fekvőtámasz, és abszolút nem éreztem a fáradtságot a végén a légzéstechnika jótékony hatásának köszönhetően.

Ok vagy okozat?

Érdemes megvizsgálni, hogy az edzetlenség miatt nem bírom e tüdővel az aktív sportot, vagy a hibás légzés okozza a gyors kifulladást?

Ha a hibás légzési szokás okozza ezt, akkor a régi kondícióm visszanyerésének kulcsa nem a fokozott terhelés. Fokozott terhelést akkor tudok elérni, ha nem akadály az, hogy gyorsan elfáradok.

Egyáltalán mi okozza a hibás légzést?

Ennek okai nyilvánvalóak. Egy fellendülőben lévő vállalkozást próbálunk stabil lábakra állítani néhány éve, egy olyan területen, ahol először jelentkezett a munkaerőhiány.

Ez azt jelenti, hogy

• rengeteg megkeresésünk van,
• sok emberrel kerülök napi szinten kapcsolatba,
• ...és sokat beszélek (alapvetően introvertált személyiség jegyeket hordozok, szóval ez nem mindig könnyű),
• sokat idegeskedem,
• keveset pihenek,
• keveset sportolok.

Illetve az utolsó 3 kijelentésem tulajdonképpen lehet múlt idő is, mert...

...mióta figyelek a légzésemre

Nem csak a fizikai teljesítményem nőtt meg. Hadd soroljam a tudatos légzéstechnika által nyújtott előnyöket, amiket eddig észrevettem magamon:

• Mélyebben alszom, sokkal kipihentebb vagyok (napi 7 óra alvás több, mint elég).
• Koncentráltabb vagyok, sokat növekedett a hatékonyságom az által, hogy nem engedem felgyorsulni a légzésem.
• Gyorsabban olvasok és jobban tudom értelmezni a leírtakat.
• Továbbra is fel tudnak bosszantani bizonyos helyzetek, azonban sokkal jobban kezelem ezt.
• Fura rendezettség kezdett körülvenni, szinte magától, tudattalanul ügyelek a részletekre.
• Illetve ismét eljött az érzés, hogy alig várom az edzéseket.

Felmerülhet a kérdés, hogy ezt mennyi idő alatt lehet elérni. A könyvvel való találkozásom, és jelen cikk megírása között körülbelül 10 nap telt el. Még nagyon az elején vagyok, illetve még nagyon sokat lehet innen fejlődni -  hatása azonban csak akkor lesz, ha komolyan veszed.

Javaslom hogy olvasd el a könyvet és alkalmazd a benne foglaltakat megfelelő komolysággal!

----

A kép forrása: [link]